köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

adokkapok

2009.05.30. 02:48 hasy

nem csak a hibáinkból kell tanulnunk, hanem azokból az igazságtalanságokból is amelyeket az élet ad nekünk. ezek is ajándékok, csak ezeket nem kibontani, hanem szépen becsomagolni kell. és bár legjobb tudásunk szerint igyekszünk saját jövőnknek tovább adni, azért az eddigi tapasztalataim szerint és a már már radikális 'érző ember' típusú gondolataim 
szomorú véleményére alapozva lerajzolhatom azt a képet, ahol az ominózus ajándék különböző szemszögekből világosan kivehetők a hátam mögött, afféle elmosódott árnyékként. Sőt akaratlanul is elővesszük őket, ha újabb dolgokat kell becsomagolnunk, hátha letudjuk lesni az előző csomót, de azokat csomókat nem lehet megfejteni. Felbonthatjuk, de az minden bizonnyal értelmetlen, hacsak nem együtt csomagoljuk majd vissza őket, de legésszerűbbnek mégis az tűnik, hogy a régebbit visszatesszük és magunkban végig bízva, legjobb tudásunk szerint becsomagoljuk a fedetlen emlékek csokrait. Ha emellett a gondolatok mellett haladunk végig ezeken a sajátos ünnepeken, akkor a jövő nem okozhat gondot. De ha közben úgy érzed, hogy képes lennél még pár masnit kötni, akkor segítsd a többi embert, akik esetleg ügyetlenebbek és sose hagyd, hogy rábeszéljenek arra, hogy valójában elég zacskóba rakni vagy valamivel eltakarni az ajándékot. Még egyszer hadd mondjam el: nem csak a szép dolgok, ez is ajándék az élettől, csak éppen roppant nehéz megérteni, sőt gyakran nem is lehet. Nem kérem, hogy most ezeket a szavakba csomagolt fájdalmakért megértsd, csak ülj le és nézd át azt a polcot, ahova ezeket az emlékeket dobálod és rakd rendbe, amit tudsz, de semmit ne válts vissza, semmit ne cserélj le és semmit ne dobj ki, mert egyszer szükség lesz rá. Egyszer még csillag lesz belőle az égen.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr191154192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása