mindennap-ok?

A szépművészeti most már sokadjára nem bír előrukkolni semmivel a múzeumok éjszakájára, pedig ez nem akármilyen lehetőség a hanyatló kultúránkban. Viszont a szemközt kacsintgató műcsarnok ismét elkápráztatott. A alkotásról és az ichlet születéséről szóló kiállítás lebilincselő volt. Ahogy a műcsarnok kiállításainak legtöbbje ez is kortárs művészek szuper elvont alkotásaiból állt össze. A megvilágított wcpapíroktól a tapintásra síró üveggömbökig. Majdnem hajnali kettőig ezt jártam be újra és újra, ahogy a mividától ettől sem igazán tudtam elszakadni és a shopban is mindent külön megnéztem. Többszörös hurrá a műcsarnok vezetőségnek-feltétel nélkül élvezem az életet, amikor járkálok otthonosan és mégis márványon. De hogy ne legyen minden szép, beütött a pitiáner krach és kiderült, hogy bár a kiállítások 4ig nyitva vannak, de múzeum buszok csak kettőig szállítnak utasokat és engem. Pedig mentem volna Ludwig múzeumba és a láthatatlan nevűt is végig tapogattam volna, de csak pár jobbik rúgdosott alvó buszokat helyettem, amíg az utolsó budai múzeumbuszt kerestem. A millenáris villogó performancait bátran, csak kicsit félve hagytam ki, hogy megnézzem a Holdudvar galéria erotikus kiállítását. 2probléma volt, de az egyikre már nem igazán emlékszem a másik meg hogy vennem kellet egy új, egy felnőtt jegyet, de ezt végül ingyen oldottam meg rövid haverkodás árán. 5percig kerestem a képeket, de csak egy 3méteres puncival találkoztam, viszont vele tényleg van négyszer. Mindenhol volt belőle pár, aztán lehet, hogy végül nem is az volt, mert a wc-k között megtaláltam a gallériát és a sokkal kevésbé vulgáris, viszont szép és érdekes kiállítást. A világ nagyot fejlődött absztrakt látásmódból és ahogy a műcsarnok elvont gyűjteménye úgy kebelezett be most ez a nem is tudom mi is. Kedvem lett volna bárkivel beszélgetni, sikerül egy kicsit kinyílnom magamnak, de már pont késő lett és lassan világos. Leültem egy nő mellé a buszmegállóban, amolyan plátói szerelmi kiváncsiságra. Otthon befejeztem sokadjára a stark képeskönyvét és lassan, de ahogy mégiscsak szoktam- Elaludtam.