Tudom, hogy nem hiszed majd el nekem soha, de a minap azt a tükröt vettem meg, amely bárhol az égen énekelteti azokat a csillagokat. Tudom, hogy hiszel benne és emlékszel a történetre. Egyszer, úgy egy éve te is magadat nézted benne. Tetszettél magadnak a fényekkel együtt, élvezted a helyzetet. És ma, hanyagolható összegért került végül hozzám, a keret, amibe titkos szendék írtak nekünk és amibe a közös gondolatot tettük bele egy szoros emlékkel lekötve. Most itt lóg a falamon és nagyon félek tőle, akkor még egészen mások voltak a fények. Akkor még egészen másról nem tehettem, de ezt úgy sem hitted el nekem, soha.
bolha
2009.06.27. 23:42 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.