Egy újabb veszekedés, néha azt hinné az ember: nem bírom tovább. Pedig csak szép sorjában elemeznem kell a mondatokat és rájövök, hogy nem lehetek rossz ember és valójában borzasztó aranyos, amiket a fejemhez vág, de sőt inkább rám rak, amolyan infatilis teherként. Szóval hazudok. Először is, nem szeretek és nem is szoktam hazudni azóta amióta megnéztem a mennyek királysága filmet, mert abban elhangzik, hogy milyen is egy 'jó'(középkor fénykorából) férfi. Másod sorban, hogyan is hazudnék az 'A' dologról, ha te, ő vagy valaki találta ki. (Nem hazudok, csak nem mondom el, hogy mi nem történt meg.) Ezek mind mindennapos cseppet sem bölcseletek. Le kell, hogy ülj és még egyszer elmesélem, hogy két komoly gond van ezzel a minden házban lazajlódó vitában. Nem tudok hazudni, ha tudod az igazságot és csak akkor tudok pontosan és szabályszerűen hazudni, ha én pontosan tudom az igazságot. Ez egy teljesen fiktív veszekedés volt. A mai amúgy, ha jól emlékszem a mikróval vagy a habokkal volt kapcsolatos. A idegesítő lényegtelenség körvonalának megrajzolását, olyan 60éves koromra tűztem ki célul.
szemenszedett
2009.07.11. 21:36 hasy
Szólj hozzá! · 1 trackback
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: click the up coming document 2018.02.02. 16:33:44
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.