Sajnos elmeséltem már Pellegrino a bohóc igaz történetét.. így hát ma nem ismétlem a keserű édes történelmet. Csak Edith Piafnak válaszolok késve, de röviden: Ő a bohóc, akitől sírni lehet. Nem történt semmi Földömön kívüli és semmilyen gonosz bohóccal nem találkoztam, csak Kierkegaard gondolatai még annyira nem fortak össze bennem, hogy nyilatkozni merjek róluk. Ahogy Bergman mondta elfelejtett napjaiban: Mostanság nincs nevem.. ez egy érdekes filmben is elsütötte, ahol három halott lovagolt éjszaka és egy apa valahol máshol, valahol másért bosszút esküdik. 61ben Oscaros film címe valahogy úgy: Szűzforrás. Gyűlölte a filmet, forgatás közben is, pedig rettentő sokat dolgozott vele. Minden kis részletre különösen ügyelt és nem hagyta, hogy bármi hiba essen rendezői oldalról. A bemutatóra el se ment. A forgatókönyvet elfogadta, mint párbajt és már szólt is naphosszat az a fémhangszer, amit a nyelven pöckölgetnek és leveri a zománcot. A bohócoktól minden normális embert kiver a víz. Bár ez sztereosztípnek hangzik mégis rájuk teszik a rabruhát és a szülinapoicsákót..
bohókásfilmezés
2009.07.27. 00:34 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.