mindennap-ok?

Akác illat, madárcsicsergés és kialudt arcberendezés és talán kialudt agy és belsőszervrendszer. Ez volt a reggeli spontán diagnózisom, egyszó mint száz másik... jólkeltemmareggel. Suli mindenféle izgalom nélkül ismét lezajlódott... az a baj a mi sulinkkal, hogy másokban még él a remény, hogy bombariadó vagy csak próba vagy valami, de a mi iskolánkban ilyen nincs. Azért nincs többek között, mert a sürgősségi információ áramlás az roppant gyenge magyatán se hangszóró, se hangosbemondó, szóval semmi ami áram. noampert! Így hát egy egy néni a szemközti teraszon már elegendő az óra megszakításához egészen addig amíg kinem porolja 42x pontosan a 1x1m-es imaszőnyegét-itdependsonwhatkindofnénitőlfüggő vallástól függően a lábtörlőjét. Ma sem éreztem még magam teljesen formában, de azért jobbak voltak egyes részei, mint a beöntés vagy a gégemetszés. Bundakabátospeti&anita szülinap, Isten éltesse őket, vagy vallásuktól függően egy lábtörlő vagy az imaszőnyeg. Délután csapdlecsacsit néztünk, elég nagy film, a mostani magyarokhoz képest, azért régebben mégiscsak csináltak valamit azért a végtelen pénzért cserébe-amennyit költhetnek egy-egy forgatásra. Amiket már amúgysem forgatnak, hanem ionágyulnak, de hát ez nem 'hangzanava' jól, mármint ahhoz képest sem, hogy a 'forgatnak' is hasmenés szó, de csak azért hasmenés, mert minden BKVbuszról tudom már, hogy könnyen-gyorsan-egyszerűen kezelhető egy LUPEDIUM kapszulával, ami  gyors segély, ha éppen egy basball meccsen vagy egy 28órás repülő úton vagy. Este hittan volt... nem voltunk sokan, ezért nem haladtunk, hanem elmélkedtünk egyedül imreatya-jelentése: beszélgetésnek induló, monobeszélgetés. Jó volt és jókat rajzolgattam. Rajzoltam csigát amin átment egy félszupermen, rajzoltam tündért amin átmegy egy vonal és kijön belőle egy szupermenes csiga, rajzoltam egy véznaboxolót seprűvel és egy villanyborotvának kinézű csendéletet a parlamentről (fejből). Misivel rájöttünk, hogy minden rosszban lehet, hogy van valami jó, de még több rossz az biztos. Rájöttünk még arra is, hogy... remélem ő is emlékszik arra, amire én már nem. Elütöttük az időt, egymás bajainak elmesélésével és megpróbáltunk egymás helyébe képzelni magunkat, de rájöttünk, hogy alapból ugyanazokkal a szerencsétlen helyzetekkel nézünk szembe nap, mint nap, mint nap, mint nap, mint nap. Felsétáltam a megszokott ajtóig egy puszira és 2mondatra. Szeretlekre. és.: szeretlekre, hogy aztán futhassak egy 22:05ös 165ös jelzéssel ellátott bkv mozgórendezvényközpontra, hogy arról 22:08kor már leszálljak és bemenjek a volt lakásunkba a petihez. Ő bérli. Hogy lemenjuk egyúttal anitához aki még mindig szülinapos, akárcsak 17és1/2sorral feljebb, megünnepeltük a 3.X-t egy elképesztő színvonalú showderklubbal és egy félighasznált sportkrémmel a térdére, ami úgy néz ki, mint egy 900évig rohadt... mint egy lilatérd. Se több, majd kevesebb. Kérdeztem, hogy valami buli vagy még1műtét szülinapjára, de csak jóéjt maradt nekem. Már 23:53. Legalábbis a szobámba biztosan, bár nem hiszem, hogy itt más lenne az időzóna. Az idő relatív, az idő nem létezik, tévhit. Nem létezik mégis igazodok hozzá, sőt te is igazodsz. Érdekes dolog ez az iDő- holnapra megfejtem addig is kémia, amiből ötös írási kényszerem van. Bízzva bízz és küzdve küzdj embeR, hogy aztán jóéjt csak simán, egyszerűen és magától értetődő természetességgel, akár egy alkoholégése, amit elkezdek tanulni. csoKi