köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

06.08.08

2008.06.09. 12:24 hasy

Jajmár Istenem, légyszi ma hadd ne. Ma beteg vagyok meg fáradt, meg igazából nincs is annyira kedvem. Tudod, hogy mennék, de most tanulok.. majd este. majd este talán. 12:05kor kelltem, ami elég méltatlan volt a tanulási ígéreteim miatt, de hát még mindig beteg voltam. Kicsit láz, kicsit rosszkedv, kicsit minden szar egy picit. Megebédeltünk, tulajdonképpen minden vasárnap valami amiben van krumpli, de ha nem látsz mellette akkor egészen biztos, hogy töltve van vele, mert vasárnap ez van, ezt kéne szeretni, de amúgy én már csak ránézésre se szeretem a főtt krumplit, mert krumpli és mert vasárnap húúst kell enni, mint szombaton és hétköznap. Meg amúgy sem vagyok vegetráriánus, ami azt jelenti idiánul, hogy 'béna vadász'. A krumplitól kezdve egészen alvásig németet próbáltam tanulni, különböző szakaszokra felbontva. Elősször egy nagyobb kartonról letépett kiskartonra összefoglaltam 5oldalba a 6oldalt, amit megkellett tanulni. Aztán integettem a zsóóféknak, mert mentek a bodies kiállításra. Amin régen élőemberek vannak, kevésbé élően kirakva élethűen. Nem tudom, hogy mentek oda meg azt sem, hogy-hogy másztak bele az üvegbe, de ott voltak, és 2000ért diáknak 4ért nagyoknak voltak drága halottak. Igazából nem tudom mik akartak lenni kiskorukban.. de nem halottak egy kiállításon, talán barbiek. Barbie, mert annak a ...nak mindene megvan. Visszatérve a nappaliba a teraszról elkezdtem tanulni és elnézni a meccs felé olykorolykor, ahogy jött. Körülbelül a következő 5-6órában csak ezt csináltam és így is aludtam el. Hogy ne legyen teljesen szar a napom, elmesélte ákii, hogy mi történhetett a FORMA1ben, és hogy miért is hagyta abba schumaher-a németek közül az aki már majdnem valaki..

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr11510984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása