köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

07.18.08

2008.07.18. 23:42 hasy

Péntek.. hagymát vágtam és krumplit szeleteltem, reszelt uborkába. Aztán szét válogattam az egészet, mert nem egy tálba kellett-a húspástétomot és a francia salátát reszelni, darálni, vágni. Még egyszer neki futottam. Újra hagyma. Tanultam az előzőből és felvettem egy előző évszázad divatjának megfelelő napszemüveget. Sonnenbrille. Ez alól könnyeztem ki magamból a maradék könnycseppeket. Amennyi kifért. Megérte, mert holnapra kellett és fontos volt. Fontos egy barátság, még ha hagymát kell vágni akkor is. Közben néztem az ablakból, ahogy futkorásznak az emberek. Mellettük futkorászó kutyák vagy barátnők feszülős nadrággal. Nagy fenékkel. Kettőtől háromig unatkoztam. Néztem tovább a fogyókat és a spontánkalória égetőket. Erre felé ápoltak, tökig nikeba. Játszadoztam a gondolataimmal. Lényege az ember reakciói, tulajdonképpen bármire. Ha fognék egy ólomgolyót és mindegyiket csak úgy tarkón dobnám, akkor hány dobná vissza, hány enné meg vagy hány ölne meg ólomgolyó nélkül. Ha kiröhögném, ahogy fut vagy csak az utca közepén pisilnék. 6kor meccs volt. Végig csúszkáltam, mert rohadt vizes volt a pálya és nem is ment nagyon.
4-3ra kikaptunk 2gólt lőttem azért. Cserébe az egyiket szögletből-véletlen. A másiknál meg nem csúsztam el. Este megjöttek a többiek is, körbejártuk a várost és néztük a hegyek tetején kivilágított házakat. Az osztrákokat és hogy hol van a mcdonalds.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr22582687

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása