Péntek.. hagymát vágtam és krumplit szeleteltem, reszelt uborkába. Aztán szét válogattam az egészet, mert nem egy tálba kellett-a húspástétomot és a francia salátát reszelni, darálni, vágni. Még egyszer neki futottam. Újra hagyma. Tanultam az előzőből és felvettem egy előző évszázad divatjának megfelelő napszemüveget. Sonnenbrille. Ez alól könnyeztem ki magamból a maradék könnycseppeket. Amennyi kifért. Megérte, mert holnapra kellett és fontos volt. Fontos egy barátság, még ha hagymát kell vágni akkor is. Közben néztem az ablakból, ahogy futkorásznak az emberek. Mellettük futkorászó kutyák vagy barátnők feszülős nadrággal. Nagy fenékkel. Kettőtől háromig unatkoztam. Néztem tovább a fogyókat és a spontánkalória égetőket. Erre felé ápoltak, tökig nikeba. Játszadoztam a gondolataimmal. Lényege az ember reakciói, tulajdonképpen bármire. Ha fognék egy ólomgolyót és mindegyiket csak úgy tarkón dobnám, akkor hány dobná vissza, hány enné meg vagy hány ölne meg ólomgolyó nélkül. Ha kiröhögném, ahogy fut vagy csak az utca közepén pisilnék. 6kor meccs volt. Végig csúszkáltam, mert rohadt vizes volt a pálya és nem is ment nagyon.
4-3ra kikaptunk 2gólt lőttem azért. Cserébe az egyiket szögletből-véletlen. A másiknál meg nem csúsztam el. Este megjöttek a többiek is, körbejártuk a várost és néztük a hegyek tetején kivilágított házakat. Az osztrákokat és hogy hol van a mcdonalds.
07.18.08
2008.07.18. 23:42 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
