mindennap-ok?

Magamhoz képest voltam szomorú, hogy lekellett feküdnöm, mert vége volt ennek az 5napnak. Vége a szigetnek:) jól éreztem magam. Jól éreztem magam, mert itt mindenkinél van mindig egyel rosszabb és mindig látod, hogy lesz majd valami jó is, ha egyszer vissza váltod az előre leivott műanyag korsókat. 4kor kelltem ki az ágyból és szinte egyből éreztem, hogy újra civil lettem-a többi sáros, festékes és más emberrel vagy nem emberrel együtt, akinek volt karszallagja, hogy bemenjen. Persze nem ez a domináns dolog az életemben, csak kellett ez az 5nap, hogy mindent elfelejtesek legalább erre a kis időre, cserébe beteg vagyok most és nincs pénzem. Koszos is vagyok még fürdés után is, mert a szigetkosz réteges kosz. De, ahogy kinyitottam a szemem.. csak a karszalag maradt, de egy L-el és nem veszem le. Megmutatom a civileknek, hogy voltam és még is élek. Fúrák az emberek. Nincs nálluk felfújható tehén, nő vagy svédzászló és nincs nálluk aranyászok. 10emberből 2n karszallag. Egymásra mosolygunk, hogy voltunk és jó volt, aztán mentem a jászaira dórit látni. 2fröccs szódából, ugyanott, ahol az említett orbánvikor is iszni szokta a régi kormány új pénzén. Kicsit elmor fondírozom magam, mert sosem csinálok ilyet. Subwaybe kajáltunk, aztán sétáltunk. Sétáltam és kicsit repült mellettem. Dunaparttól a Rudasfürdőig, mert ott állt a kocsi. Nyomd le a gombot, mert rossz és ott lyukas a rádión meg lopásgátló bekapcsolódott és légyszi nyomd az ülésemet, mert eltört(!). Haza értünk még robbanás előtt. Félve nyomtam le a gombot egy háromnegyedrészt aludt napon. Egyedül maradtam. Újra akartam érezni magamat. Tubust csináltam magamból, hogy összegyűrjem és kipréseljem a maradék hasít, aztán kidobjam a kukába. A belőlem maradékkal ültem az ablakban és cigiztem ciginélkül, hogy ellazuljak és összpontosítsam magamat előre. Hátra. Nekidőltem valaminek. Nem mertem megfordulni. Egyedül voltam. Ha itt ülne mellettem megfognám gyorsan a kezét, hogy ne legyünk egyedül. ááh. Nem. Nem tudom kinek.. Valószínűleg őt is egy maradék magából tesszük majd össze, én. 0:10perc. Meg vagyok köszönöm-válaszoltam minden szia mi van veledre. És te. Persze most annyira nem érdekel. Szomorú vagyok. Bevenném a boldogság bogyót, ha lenne és hol van? Hiányzik az a nagyon sok minden, amit ad a bogyó meg a különböző maradék emberek építése közben szerzett tapasztalat. Szeretek a maradék lenni. Mindig építendőbe tudok csak jó dolgokat belerakni. Az álmaiból és szerelmeiből összerakott teljes értékű maradék szeretnék én lenni. Szerelmeim a családom és a barátaim, a csillagok meg persze az álmaimban járkáló felfújt tehenek, nők és hasonlók. Persze ő marad a falam, és én maradok a helyenként égő lámpa, mert várunk a napra meg a kinyitható kanapéra.