Bár kicsit kifárasztott a balaton, az esője, meg a társasága.. /a kifárasztottat először egy t-vel és hosszú ó-val írtam-ennyira vagyok fáradt/. Tehát mindenek ellenére, vasárnap révén ma is felkeltem és kis inget, kis csizmát, kis többit magamra ütöttem, aztán a mise végén, pont akkor amikor már a legtöbben a mise végére vártak 1templomnyi ember felvéve a teknősbéka alakzatot vonaglott fel megnézni a 14-10et, hogy három arannyal fejezzük be azt, amihez konkrétan semmi közünk. Persze az, hogy semmi közünk nem jelenti azt, hogy nem örültünk úgy, mint 4éve, meg mint 8éve meg majd ahogy örülnénk majd 4év múlva, de ez még így is csak 3aranyszínű 30millió forint állami támogatás. Kevés lett a vége, de legalább a keménydénit megint megfürdették. Az ember, aki 4évente fürdik. Családi, krimithriller, vagy az angol királynőről (erzsi) készült dokumentum film. Délután hangoltam magam a meccsre. Idegenben játszottunk egy elég rét szerű pályán, csak itt volt gyufa a félkörben, amit nem egészen értek, hogy-hogy került oda, de hát nem lett belőle sérülés, és még tűz se. 2-0ra nyertünk, de nem igazán volt jó a játék, na de majd lesz ez persze így se. Elmentünk badáért szigetcsépre, ami tényleg létezik, mint kiderült egy másfélóra autókázás után, de legalább jó volt a zene. Vissza gondoltam a meccsre, miközben fejelgettem a tükörképemet az ablakon. 2-3embert öltem csak meg játék közbe, de én is meghúzodtam egy picit. Este megnéztem a realt, ahogy 9emberrel nyer szuperkupát, aztán lassan elalszom, mint ahogy ezt eddig is tettem. Csak most nem zavarhat senki legalább 25.éig.

Persze még meghallgatom, hogy ebben a percben úgy sokan csókoloznak és kicsivel többen ölelkeznek, nagyon sokan rajzolnak és itt zümmög egy bogár. Kicsit melegem van, de fázik a lábam, persze mert kilóg a krokodiloknak, jut eszembe még a krokodilos korszakomból, ami ha jól emlékszem nem is nagyon volt. Eszembe jut noémi az első szerelmem, aki szerette a krokodilokat, bár nem nagyon volt sok haja, de cserébe a szemüvege egyik fele katonás ragtapasszal volt letakarva és nem nagyon szerette más csak én. Mert aranyos volt és vele lehetett a legjobban játszani. Ő hagyta, hogy darabokra törjük a legóit. Körülbelül 4éves lehettem. Most fél generációval később, már nem nagyon számít a korombelieknek között, a jófejség, meg az aranyosság és a velük járó kellemesterhek. Sőt szinte csak az esztétikailag is nő számít és ebben fejlődtünk hatalmasat vissza felé ezalatt a sokdegyors év alatt. Hát így állok most. Fekszem, de elfelejtettem fogatmosni és elugrálni az aludj kenguru ugrálós nótát a budapest tvből, szóval ezért mindenféle képpen felállok. 

Na gyorsan aludjunk.