köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

08.29.08

2008.08.31. 00:21 hasy

Szombathoz képest volt péntek, ez 29.e és azon belül is egy 2008augusztusi féle. Egy jóféle pénteki 29.e. Jött, hogy nagyon megalázzon és eszünkbe jutassa, hogy vele együtt már csak 3nap az elsejéig, amikor újra kezdődik a tanítás, és egy újjabb ünnepség, amiről kiküldenek valótlan okokból. Nyár búcsúztató partin voltam az unokatestvéreimmel. Ez a félmondat tartott egészen este 9ig, amikor lesétáltam és bohumil hrabal sörgyári capriccijával felültem az áthúzott 22es buszra, amin senki nem volt mosolygós. A buszozástól álmos szoktam lenni, az olvasástól még álmosabb, ezért először halkan, majd kicsit hangosabban ébreszgetett a bkv inges bkvember, arra célozva, szálljak le, de nagyon gyorsan. Talán nem is célozva. A deák téren találkoztunk a berzsenyisekkel, aztán kis egyeztetés után jutottam el a dubpistolsig ákival, de inkább kihagytam, csak éppen, hogy dumáltunk keveset. Szilveszterrel dumáltunk ismét, hogy jobban eltudjam képzelni magamban postáskarrierje fénypontjait a nyáron, amiről sajnos lemaradtam. És, hogy az ő saját szavaival éljek; -és ma szerelek le, mert a postások és a katonák csinálják ezt, mert talán nem tudom. Zöldek és kész. A fecske egész antipatikus hely, amikor már nem szolgálnak ki, de a dióhéjban van egy nagyon öreg, de részeg néni, aki bármikor elmondja, hogy nagyon ronda vagy, de a kristóf épp helyes, na és persze a témakörökre bontott kérdéseire válaszolókat nem büntette pezsgő miatt fogadni akaró, kezet fogó-kézzel.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr43641797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása