mindennap-ok?

Persze, hogy lefordítom angolra ínséges időkben. Nem az egészet. Csak a fontosat. Utolsó vasárnap a nyárból. Meg persze unblock az utolsó nap a nyárból. Így hát drámaként élem meg, és kezd eljutni a fejemig és minden remegőporcikámig a hír, hogy holnap iskola. Annak ellenére, hogy a dráma nem hivatalos napja holnap jön csak el-neveztem el a mai napot a dráma napjának, mert a nyáladzás, vérfröcskölés és anyázás, már ma elkezdődik a 7től 19éves korosztály legtöbbjében, persze vannak akiknek nem. Akik ünneplőt vesznek maguktól. Az évnyitót tervezem a második, olyan ünnepségnek, amiről nem küldenek ki. Fegyelmezetlen az öltözésem, ha van ilyen. A kicsi és nagyon csúnya ellenörzőmbe ilyen és ehhez hasonló beírásokat kaptam, pedig én aztán éneklem a himnuszt és nem köpök a foci pályára. A részvétel a fontos, nem a győzelem-biztatóm magam, minden egyes megkezdett, de be nem fejezett alkalom után. Ilyenek is kellenek. Azért kikészítem a nyakkendőt, hogy örüljenek és legalább kicsit forduljanak lelkiismeretet miközben kiküldenek. Kiküldenek a gÄrtner tanárúr egyedül. Nem tanít engem, csak rendbe tart, bár nincs túl sok igény rá és rám. Korán kelés, és elmélkedés a fehér ruhába, mert ilyet hord egy ministráns. 5től meccs, nyertünk és megint végig játszottam, hogy a marék és zsofec végig izgulja hangosan, pomponozza némán a meccset. A hidunio-erdért meccset. Lelkes numancia drukkerek szedik szét városukat. Legyőzték a barcelonát, azzal együtt, hogy a milan meg kikapott a bolognától. Érdekes szezonok kezdődnek. És remélem izgalmas lesz, az új év. Fogszabályzótól ments meg engem uram-kezdem el az elején majd a holnap. Egy utolsó álmodásra fizetek egy lastminutet és szíria népsűrűségével megegyezővé teszem, egy olyan képzeletbeli ország sűrűségét, aminek határai az ágyam keretei és az ébresztőm. Egy kis sziget, ami jelentősen befolyásolja a sűrűséget. Öregedés, és gyerek hiány jellemző az országra. Igénytelenség és káosz. Drímlend.