mindennap-ok?

Már a harmadik nap, és talán most kezdik elhinni, hogy tényleg beteg vagyok. Úgy értem, hogy az emberek többsége nem ismer. Aztán vannak azok, akik ismernek, de nem érdeklik. Van pár olyan, aki ismer és örül neki. És vannak, akik ismernek és érdeklik, legalábbis érintik őket. Ilyen például a család. Szóval ő nekik kell ez a három nap, amíg kezdik sejteni, hogy beteg. Tulajdonképpen én sem nagyon számítottam ilyenre, főleg, hogy a napokban gondoltam rá, hogy tulajdonképpen kamatozik a napi 500mg beszedett Cvitamin és akkor még nem ettem paprikát. Mérjünk lázat szólítottak fel a felső hatalmak, mert ilyenkor vagyok csak igazán gyenge és tulajdonképpen bármeddig legkicsinyedő. A hónalj mindig is vicces szónak tűnt és a hónaljban a hőmérő művelet tulajdonképpen a hasznos kellemes hányados legjobb mutatója az orvoslásban. Persze a lázmérés általában egy véglet. A kezdet és a véglet közül lehet választani. Semmi születés és halál metafóra. Véglet, ha megelégedetten rázzuk le és nyugtázzuk, hogy sokat zuhant vagy semmi baj, esetleg mérgesebb szülők üvöltve küldenek iskolába. Az együtt érző szülők elmesélik, hogy ők is csináltak ilyet biológia dolgozatnál, nekik elmondhatod. És vannak szülők, akik együtt érzők, de nem vallják be, hogy ők is csinálták. Példamutató hazugok, mint a superman. Van a kezdet is, mert már leírtam. Mivel kiderült a tegnapelőtti írásból, hogy holnap is beteg vagyok, ezért én a kezdetesek csoportjába tartozom lázmérés szempontjából. A lázmérés része ugyanaz. Talán kicsit hidegebbnek és fenyegetőbbnek érezheted a lázmérő hegyét. Számomra rejtély, hogy a hőmérőt, ha bekapcsolom miért 35fokot mutat, de tény, hogy a megfelelő használat során emelkedni kezdd. Aztán megáll valahol. És itt jön a csipogás, ami az első alkalomhoz nem illő, morbid és ijesztő dolog. Mint a porcelán babák összerúzsozva egy horrorfilmben. A felirat, hogy moka, kacagás, megdöglesz a fejemben csak valami elterelés vagy tévhit lehet mindeközben. 39ésfélnél -  ami szinte csak azért van, hogy mondhassak negyvenet - jön meg a csipogás. Sehol a babák, de nélkülük is kezdtem már tényleg nagyon rosszul lenni. A tv kiborított. A mónika showban nyomorék melegeket nevettetnek ki.. meddig süllyedhetünk és tényleg megérdemelnénk már egy pofont, mert durvábbat nem merek írni, de tényleg. Ez má Így hát nem gyógyultam meg ma sem, de beteg viszont maradtam.