Az utolsó hihető történet és élmény vagy valami annál sokkal negatívabb még a telefon elvesztése. A tény, hogy tulajdonképpen közvetetten kiraboltattam magam kicsit fáj, de tulajdonképpen alig győzöm nyugtatni magam azzal, hogy lehetne rosszabb is. A mai bejegyzés az esetet követő éjjel álma. Álmatlan álma. Kiegészítésként az előző történetet, mert ez lehetett a kulcs, hogy amikor először telefon közelbe kerültem apát hívtam fel a hírrel. A telefonos hír még mindig természetesen. Nem ilyen babás vagy röntgentesztes. Szóval apa, mert hogy ő- kicsit kiborult és ennél kicsit jobban mérges volt, de ez csak hirtelen felindulás és tényleg-a nap hátra lévő részében nagyon segítő kész volt, hogy nehogy azt higgye, hogy ő okozta az egészet, de hát történetesen van benne valami. Kb. 2éve lopták el az előző telefonomat és már akkor is azt gondolta, hogy ki az a süketember (dodo húgom ezt használja a balfasz helyett, hozzá tenném, hogy nagyon helyesen) szóval ki az, aki képes elveszteni a telefonját. Hát nekem most másodszorra sikerült. Ez egy elég komoly, de már előre gondoltam, hogy nem mély depresszióba húz majd magával. Semmi baj sincsen. Minden esetre a napom hátra lévő részét pszichés hasgörcsök szurkolták velem végig, és közben koncentráltam arra is, hogy apa tényleg ne legyen mérges, mert hát kinek hiányzik ilyen féle plusz. *. Egy szó, mint száz- kivoltammintazökör. Testileg, lelkileg disznóvágás tükörjégen. Hamarabb feküdtem le aludni, mint ahogy szoktam. Később kiderült kár is az egész, mert álmodni kezdtem hirtelen. Amennyire alvás közben bármi hirtelen lehet. Jött a kép. Dodge típusú autónkkal utaztunk Sátoraljaújhelyre apával. Annyit mindenképpen el kell árulnom lelki állapotomról, hogy teljesen valódinak tűnt az egész, de a való élet depressziói ebben az elvileg jóra teremtett világban is megmaradtak. Itt értem azt, hogy álmomban képben voltam gyenge képességeimmel, hibáimmal és azzal a ténnyel, hogy nincs többé telefonom. Autózgattunk. Ezt a kellemes települést elérve megálltunk egy pillanatra. S.A.Ú.- így hívják az ottaniak. Egy ismerős családot próbáltunk meglátogatni, példának okért Józsibácsiékat. Józsi. Kicsit félve említettem meg apának, hogy egy ideig kölcsön adhatná az autót. Mondjuk egy fél órára. Semmi akadálya nem volt a dolognak, hiszen álom volt. Még is csak történnie kellett valaminek. És az álmokban túlnyomó többségben pozitív élményekkel gazdagodunk azáltal, hogy kérdéseinkre és még inkább kéréseinkre sosem válaszolnak nemmel. Kicsit elörülgettem magamnak. Mosolyogtam, és bele-bele bambultam a visszapillantóba. Elég sötét volt már. Tipikusan csak kevés dolgot lehetett látni az út mentén. Az 2x1, de jó minőségű sáv szélén álló karcsú lámpák bevilágították az alattuk levő kis részt. Saját környezetük porondját. A út szélén egész életüket leélő bokrokat, szemeteket és különböző élőlények különböző részeit is. Mivel eshetett az eső, ezért az ezeken a dolgokon felejtett víz is csillogott, bár inkább a civilizáció érdekelt, bár ott kevesebb volt a beton út, mint a természetbe. Igazából homok volt és pocsolyák, de ahogy gurultam előre és egyre inkább emeltem felfelé tekintetem, kezdett kirajzolódni az éjjel-nappali neon feliratai, az egyik házon felejtett karácsonyfadíszek és végül a helyi diszkó. Pár fiatal állt előtte és a zárt ablakokon behaladszódott a zene. Kicsit szomorú voltam még a telefon miatt, viszont SAÚi diszkóba nem szerettem volna menni. Leültem egy lépcsőre és figyeltem előre. Néztem az útat és a már említett kivilágított tárgyakat. Persze megpróbáltam kitalálni, hogy mi lehet a sötétben. Hangokat innentől nem hallottam, csak későbbi beszélgetések közben. Éppen egy pocsolyát néztem, amikor a bal oldaláról kék és piros fények tükröződnek vissza, de hirtelen a pocsolyába 150el érkező kerék teljesen feledésbe meríti a fényeket, legalábbis a víznek. A Dodge. Egy Opel Corsa típusú rendőr autó. Pontosan tudtam, hogy a Dodge-t semmi nem győzheti le. (Ebben a mondatban családi szakzsargonnal élve sokkal inkább helyesebb lett volna a dodzs, mint magyarosítottan is elfogadott szó). Semmi, főleg nem a villogó Opel Corsa. Nem volt más választásom futnom kellett. Jobbomon Till Attila futott, a balomon pedig Deutsch Tamás. A szerep választás valószínű onnan eredeztethető, hogy azon a bizonyon kondi termes edzésen a Till Attila is ott volt, hogy erős legyen. A Deutsch T. pedig tényleg nem igazán álom szerű, de mindenképpen TA-hoz hasonló karakter. Szóval a két hasonló karakterű, de eléggé higany mozgású mellett futottam. Till Attilával kezdtem el előbb beszélgetni, miközben Deutsch Tamás a fülembe súgdalta, hogy ne higgyek neki. Nem hiszem, hogy miatta, de végül is TA eltűnt és azóta nem is láttam. DT-vel futottam tovább. Te miért futsz?-kérdezte. Ellopták az autómat-válaszoltam, mert bonyolult lett volna neki elmondani, hogy tulajdonképpen nem az enyém stbstbsatöbbi. Kiderült, hogy az övét is ellopták, de semmi több. A hangulat feszültebb, a tempó gyorsabb lett. Annyira kiült az arcára az agresszió, hogy a jelenet adta magát. Agresszióból megtalálta autóját. Bepattant a mellette álló 57el jobb Hummerbe és azzal elment. Se puszi, se párt. gondoltam. Hát persze, tudod ki fog szavazni rátok. Végül nem lett meg az autó. Tulajdonképpen öngyilkos akartam lenni, de gondoltam próba szerencse felhívom apát, aztán maximum egyből utána leszek öngyilkos. Nem volt mérges.. teljesen össze voltam omolva. Hajhullás és rossz emlékek. Ez még mindig az álom, amit teljesen valóságosnak éreztem és ítéltem meg. Félálomban felébredve körbe néztem. Bal-oldalon párna, jobb oldalon egy könyv és a telefonom a Dodge sehol, tehát tényleg nem álmodtam- zuhantam vissza. Legalábbis a szemem visszacsuktam, és próbáltam felejteni. *-a kicsillagozott részre visszatérve. Az éppen aktuális mondatban "az alvás fél egészség alapon" csináltam volna ezt és azt, bár nem voltam biztos benne, hogy bármilyen formában lehet-e ez egészséges magyar szókapcsolat. A google keresőben kerestem rá arra, hogy 'fél egészség', hogy meg tudjam hogyan is hangzik a helyes megfogalmazva. Interaktív imám nem talált válaszra, legalábbis egyértelműre nem, mivel a kereső a következőket dobta ki. A távmunka fél egészség, tájékozottság…, uzsora hitel…, barátság…, tisztaság…, szamárfészek fél egészség..., talán ő a második, de ami a leginkább elgondolkoztatott, ami úgy hangzik, hogy: Szász Judit - Pizzára fel avagy tésztaság tényleg fél egészség!
