Az igazi rockstar az első próbán meghal, mesélték nekem többen, azok közül az emberek közül, akik rengeteg rockstaros videót néznek a youtube-on. Egyszer majd ők is ott állnak egy hasonló döntés kapujában. Ma én is gitároztam és ilyenkor kicsit hasznosnak, de legkevésbé sem fontosnak érzem magam. Kivételesen nem a tengerparton, nem az osztrák alpok napsütős részén, hanem egy terenszhil korabeli csapóajtós westernbárban. Fantasztikus hangulat, feleslegesen nagy nők és minden hangot elnyomó zaj, már-már robajnak is mondhatná szegény süket, hogy Isten nyugosztalja. Ő ült mindig abban a sarokban, ami felé legkevésbé játszanék. Mára már más a helyzet, egészen más. Én azért leszállok az ijesztően reakciós kisföldalatti vezető vagonjáról. A vasutas zene iskolában engedem elmagam ezeken az általában bármi féle bajt és izgalmat nélkülöző szerda délutánokon. Jó számokat hallgattam, és morfondíroztam teljesen felesleges dolgokon. Felépítettem egy ideális pár kapcsolatát számomra, szóval egy hely kiadó. Az enyém.
12.11.08
2008.11.12. 22:59 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
