köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

zsülien

2008.12.14. 01:15 hasy

A megszokott 7órai sötétben kezdőtt. Egy fény villan fel ilyenkor, egy lámpa és sugara. A fény útja kirajzolódik a kultúra porain és a színészt ruházza fel egy pillanatnyi hatalommal. Közös sóhajtás a nézőtérrel, és ösztönösen kezd el egy első pillanattól kezdődően megosztott darabot. Kultúrált nyugdíjasok, és értelmet kereső emberek egy bonyolult szerkezet elemeiként statisztálnak Egy Élet tükréhez. Színjáték, de mégis valahol sokkal valódibb, mint bármi más. Egy feltörő balekmiegymás, egy fiatal francia jelleme. Elindul, és a világ embereiből kiábrándulva rendet tesz külső befolyástól megrogyott gondolataiban és hamisan maradt értékeiben. Igazat álmodik, egy paraszt hatalma, a világ bosszújának. Ez volt hangos gondolatainak fiktív iránya, amelyek végén ő ült 100éves párnákon bátran, félelmet nem ismerve. Hűen álmaihoz. Egy önlovag. Szerelmes érzéseinek szenvedélye adott neki valami tartás azok mellett, akiknek jelenléte csak kör alakú jövőjének létrájaként szolgált. A világ lassan forgott és elmúlt körülötte. Bár más laikusok a sötétben elvesztették a történet egyre inkább rám eső részét - egyre világosabb lett, hogy csupán gondolatai és a jövőtlen igazak éltek. Kellő eleganciával utasította el a naív világ neveléseit, és a giotin árnyékában nézett csak fel, és köszönte meg a lehetőséget. Végül eldől, hogy vörös vagy fekete.. egy érdekes szerepben. A taps törte meg az igaz világ csendjét. Csak lassan mertem gondolni arra, hogy talán kicsit lehetnék /zsülien/. Egykét, egykétháés..


 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr25821647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása