A megszokott 7órai sötétben kezdődött. Egy fény villan fel ilyenkor, egy lámpa és sugara. A fény útja kirajzolódik a kultúra porain és a színészt ruházza fel egy pillanatnyi hatalommal. Közös sóhajtás a nézőtérrel, és ösztönösen kezd el egy első pillanattól kezdődően megosztott darabot. Kultúrált nyugdíjasok, és értelmet kereső emberek egy bonyolult szerkezet elemeiként statisztálnak Egy Élet tükréhez. Színjáték, de mégis valahol sokkal valódibb, mint bármi más. Egy feltörő balekmiegymás, egy fiatal francia jelleme. Elindul, és a világ embereiből kiábrándulva rendet tesz külső befolyástól megrogyott gondolataiban és hamisan maradt értékeiben. Igazat álmodik, egy paraszt hatalma, a világ bosszújának. Ez volt hangos gondolatainak fiktív iránya, amelyek végén ő ült 100éves párnákon bátran, félelmet nem ismerve. Hűen álmaihoz. Egy önlovag. Szerelmes érzéseinek szenvedélye adott neki valami tartás azok mellett, akiknek jelenléte csak kör alakú jövőjének létrájaként szolgált. A világ lassan forgott és elmúlt körülötte. Bár más laikusok a sötétben elvesztették a történet egyre inkább rám eső részét - egyre világosabb lett, hogy csupán gondolatai és a jövőtlen igazak éltek. Kellő eleganciával utasította el a naív világ neveléseit, és a giotin árnyékában nézett csak fel, és köszönte meg a lehetőséget. Végül eldől, hogy vörös vagy fekete.. egy érdekes szerepben. A taps törte meg az igaz világ csendjét. Csak lassan mertem gondolni arra, hogy talán kicsit lehetnék /zsülien/. Egykét, egykétháés..
zsülien
2008.12.14. 01:15 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.