Miután sikeresen elkönyvelhettük Kehidakustány világörökség részeivé méltatlanul nem avatott természeti csodáit. Mielőtt bárki komolyabb összegeket fektetne Kehidakustányi részvényekbe muszály elmondanom, hogy az előző mondat holmi írói túlzást, könnyű szarkazmust és szolid gúnyt kölcsönöz. A délután csípős nulla fokában sétáltuk körbe Hévíz termál tavát, ami egyszerre füstölögve és egyszerre kivilágítva dobott nagyot magyarország egyre unalmasabb színvonalán. Ez a látvány késztetett arra, hogy elgondolkozzak Magyarország jelenlegi helyzetén. Gazdaságilag csődben, politikai szörnyekkel és eltünő milliárdokkal próbálunk egyre gyengébb mosolyt erőltetni az arcokra. A turizmuból rengeteg ország él meg és bár nincs csomolungmánk, sőt eiffel tornyunk se, de vannak festői dolgok itt. Van egy balatonunk, amit hagyunk piszkosodni és rákosi óta szinte semmit sem fejlődött a partvidék, évről-évre egyre kevesebben látogatják és a már csak gyengén élő vagy megszokásból ott lévő német túristák isszák a jó szlovák? és cseh?söreinket a parton. Van szuper Parlementünk, ami aranyból van és monumentális ékszer a duna visszavert fényeiben, le se kell írni. Igazából van egy Budapestünk is, amit csak kikéne takarítani. Barlangaink, biciklipályáink, velenceitavunk, dunánktiszánk és még több más olyan dolog is, amire más országok már hatalmas túrizmust tudtak volna állítani. De van egy megmentőnk, van egy méltán híres csodánk, van egy Hortobágyunk. Ami a világ legnagyobb üres területe, a legunalmasabb pusztaság és tényleg.. miegymás. Ha nem lenne más nem mondanám, de tényleg, minek ölünk ebbe ennyi pénzt. Isten se tudja.
túristalan
2008.12.27. 20:23 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.