köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

túristalan

2008.12.27. 20:23 hasy

Miután sikeresen elkönyvelhettük Kehidakustány világörökség részeivé méltatlanul nem avatott természeti csodáit. Mielőtt bárki komolyabb összegeket fektetne Kehidakustányi részvényekbe muszály elmondanom, hogy az előző mondat holmi írói túlzást, könnyű szarkazmust és szolid gúnyt kölcsönöz. A délután csípős nulla fokában sétáltuk körbe Hévíz termál tavát, ami egyszerre füstölögve és egyszerre kivilágítva dobott nagyot magyarország egyre unalmasabb színvonalán. Ez a látvány késztetett arra, hogy elgondolkozzak Magyarország jelenlegi helyzetén. Gazdaságilag csődben, politikai szörnyekkel és eltünő milliárdokkal próbálunk egyre gyengébb mosolyt erőltetni az arcokra. A turizmuból rengeteg ország él meg és bár nincs csomolungmánk, sőt eiffel tornyunk se, de vannak festői dolgok itt. Van egy balatonunk, amit hagyunk piszkosodni és rákosi óta szinte semmit sem fejlődött a partvidék, évről-évre egyre kevesebben látogatják és a már csak gyengén élő vagy megszokásból ott lévő német túristák isszák a jó szlovák? és cseh?söreinket a parton. Van szuper Parlementünk, ami aranyból van és monumentális ékszer a duna visszavert fényeiben, le se kell írni. Igazából van egy Budapestünk is, amit csak kikéne takarítani. Barlangaink, biciklipályáink, velenceitavunk, dunánktiszánk és még több más olyan dolog is, amire más országok már hatalmas túrizmust tudtak volna állítani. De van egy megmentőnk, van egy méltán híres csodánk, van egy Hortobágyunk. Ami a világ legnagyobb üres területe, a legunalmasabb pusztaság és tényleg.. miegymás. Ha nem lenne más nem mondanám, de tényleg, minek ölünk ebbe ennyi pénzt. Isten se tudja.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr45847486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása