mindennap-ok?

Amikor épp indulna. Mintha ismerné valahonnan, álmodott róla vagy várta már valahol. Mosoly csere és random-kapukban álló kényelmetlen boldogság. Álmatlan éjszakák, talán egy képzet. Olyan angyal féle, majd mindenhol vele szeretni. Érzelmes, lassú keserűség és kért félelem. Reszketés, hogyne. Gyűrű, mi, egymás. A kapuból vissza fordul. Erőltetett mosoly. És elindul, épp elindul. Új mosolyok, érzelmek és talán elfogy, ami valamiért lényeges volt akkor. Egykor. Gondoltalan halál, és egy élettel felérő kapcsolat gyilkossága. Ez gyilkosság. Pedig, hogyne szeretnéd, hogyne. Ha rágondolsz, Ó Istenem.. Mondanék mindent, fűnekfának hordanék indokolatlan bántást, mert hát többet ki veszthet. Inkább csendben éneklek tovább valami angol szöveget.. benne van, hogy love és i miss you, többet nem értek, de ennyi elég, ahhoz, hogy sírjak. Csak miatta, hogy róla álmodhassak. Megjelenik és csendben néz. Nem tudom megérinteni, mintha nem is ismerne. Kicsit szürke minden, sötét szemmekkel néz, mert ő már mindent tud. Leülünk az ágyra, csak nézem, ő meg mintha nem látna. Hahó, itt vagyok! és nem érdekel, hogy most ezt csinálod (de). Szeretlek..na! Tudtam, hogy ő már tudja, hogy ebben van valami eddig ismeretlen függelék. Szokatlan ellentmondás egy szó és a levegő között. Többször jön elő, bohócnak és tőlem idegennek öltözve. Egyszer megkínált bonbonnal, de nem nézett a szemembe. Sápadt karikák, és napsütésben hiányzik nagyon, mindig az estéket várom. Mindig megfogadom, hogy türelmes leszek. De hát ki-ne-ölel-né. Ki ne adná neki érzéseit bármiért cserébe. Akár ingyen mindet, all in, csak venné már el. Szorongás, és egészen másfajta félelem. Félelem és reszketés. Már csak álmaimban él, de azért él. Egy csónakban ülünk, valahol az óceánon. Furcsa, hogy itt sem nézem rám. Idétlen matrózkalapban lógatta a lábát az állatokhoz. Bátor kalózként viselkedett, lassan köd lett. A csónak közepén állva szipogva suttogva ütni bátran a levegőbe, hogy igen, ezt akartad, hát legyen. Ahogy mondvacsináltuk ezt, ahogy akartad már egyszer, és ahogy annyian mondtuk jogosan. Míg. A halál elválaszt.. hova. tovább. hogy láv és miszju.