A titokzatosság az az erény, ami nélkül nincs szerelem! Ez adja a jellemből fakadó izgalmat és csak ez képes táplálni a szerelmet. A szerelem és vonzalom hasonlítható az írók mondataihoz. A szép és egész mondatok szállóigévé vállnak, mindenki számára egyformán jelentenek tökéletes, de azonos jelentésű üzenetet. Viszont a kevésbé híres befejezetlen mondataik, s első olvasatra érthetetlen mondatok jelentik a valódi szépséget. A magunkba látást. Megakarod őt fejteni. Ez a fél mondat, onnantól kezdve életed része lesz, még ha nem is emlékszel majd rá mindig. Ez a befejezetlenség és rejtett értelem, a látszólag logikátlan értelmetlenség, olyas fajta vonzalmat teremt, aminek egyenes ága a szerelem. Innen is látszik, hogy a szerelem valahol mégis bennünk születik. Egy olyan dolog, ami megbillentheti amúgy szilárd meggyőződéseinket. Az elménknek egyfajta betegsége, aminek varázsát a megfejthetetlenség adja. S, mint könyv szeretlek majd én is így. Az utolsó fejezeteket nem olvasom el és kihagyok részeket. Hadd örlődjek rajtuk, motiváló titkaidon. Ráérek, majd ha meghalok elolvasni a könyv hátulját, bár sejtem mi lesz rajta: szerelmem, a titok én vagyok. Szerelmem? Így? Miközben csak fejtettelek, nem is tudsz semmit rólam! Nem is tudod mit gondolok rólad vagy mit tettem érted! Kérdeztél valaha is felőlem? és hagytál így meghalni..
Ezt az egészet elég hajnalban fejtettem ki és majd leírnám érthetőbben, inkább tényekre alapozottabban, de remélem érthető azért valami. A titokzatosság iránt való ellenállhatatlan megfejtés vágy-talán ez a lényeg. Minél inkább sikertelenebb ez a dolog, annál nagyobb a vonzalom. stb. Szép hétvégét:)
sec-retek
2009.02.27. 03:36 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.