Itt az égen maradok, máshol
mi élünk ilyen felhők alatt..
csak lázban élhetek. Ez a
láz vonaglik bennem, álmok
képeit szórja oly színesen,
hogy szinte, már örökké élek.
Az álom már élet, s mint élet
lett széttépett. Mozaikjaiból
még épp eggyé fort álmok
szallagán pereg kettőnk
furcsa vásznán, életünk filme.
Ma még halkan kattog tovább,
de majd egyszer felébreszt.
Rémülten ébredek..
itt hagytak.
Vadászt zsákmánnyal, ki
zsákmányból újra vad lesz.
életünk furcsa vászna
2009.02.28. 00:43 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.