Sokat megtanulni, onnan egy szép egyetemre bejutni.
Szociális életünket javítani, öregeknek segíteni, egy
szülőknek tetsző karriert befutni.. majd valakit hirtelen
örökké szeretni, ezt nem is lehet.. túl sok idil van az életben, ami talán nem is tölt el boldogsággal. Sok az elvárás, és egyáltalán nem biztos, hogy az út is olyan. Ugyanoda jutok, mint más-legyek mindig magam. Esélyes, hogy kiesek közösségekből, hogy nem szeretnek, a társadalom hulladéka leszek. De ugyanoda jutok, van-e így bárminek jelentősége vagy bolond, aki van. Esetleg tényleg olyan egyszerű, hogy mindent azért, hogy szeressenek és ezért majd én is szeretni tudok?
jövőképpen
2009.03.12. 03:02 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.