Egyszerűen képtelen vagyok leírni, hogy mi van velem. Valahogy fáj is, de boldogít is egyszerre. A lényeg, hogy szerény elvekhez építem magam, mármint a régi igyekvést gyorsítom fel. Mindenféle felelős kapcsolat nélkül. Tegnap cirkuszba voltunk a skacokkal, de valahogy nem volt a régi, már az sem. A varázslót nagyon hiányoltam, pedig mindig az volt a kedvencem. Ma délután a néger csapat ellen játszottunk, kikaptunk 3-2re, de harcoltunk és bármilyen kedvezőbb eredményt megérdemeltünk volna, ahhoz képest, hogy szenzációs csapat tényleg ez a csak afrikaiakból álló-african inter. Nagyon kedvesek voltak és a bírón kívül senkit sem anyáztak, de őt is valamelyest felmentette az, hogy két szép partjelzőlány volt a segítője. Este színház: moliere, a képzelt beteg, de akkora már épp napszúrásom lett az előző napok erősebb fényeitől. A hetet végül a már már és egyre inkább szokásos sundaysessionnel zártam, ahol egy babzsákban ücsörögve dumálunk halk zenére és mindenki, aki barát ott van és jól érzi magát. Amolyan hétfeledő előalvás.
04.05.09
2009.04.05. 23:35 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.