köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

ellensúlyok

2009.04.22. 23:57 hasy

vonzás - ezt meg kell értened.
a forrást, a forradást
a forradalmaim
könyörgéssé fajult büszkeségét
(polcokon összedőlt..)
szeretet is holmi illendőség.

a falak beszéltek, néhányan
összebeszéltek - reméltem értem -
hogy ne hordjam el másnak, s
minden kedvem
ne adjam csalóknak
örök történetem.

ha minden másnak vége van,
ez marad majd nekem.

az elmémen keresztet álltak elém a papok
és a krisztusok
és nekem a megvonás volt a bőség
a gondolat romantikája
az ábránd perverziója
téged szeretni - holmi illendőség

mégis felnövök hozzánk egyszer
szélben, az élet záporában
és a szivárvány szolíd szívében
az igéret hazug királynőjének tükrében
csak én. csak én vehettem észre,
hogy ellensúlyhoz a súlyom,
így lett hát:
senkinek, senkihez nem tartozom
csak a magamban zúgó forradalom
gerjesztő tompa ritmusa
engedte kimúlni igazam
mint egy ártatlan villám, a fában

ez a fa lettem és a fának virága..

takarítani kéne...
végig az Élet bűnét,
a mély-tengerek titkát,
a szemed hazugságát
látásom vonalát,
naív a
bűvös bűn: túlfényezett óperencia
új,bár hamis égre írt felhőkért
de, hiába ha közétek visszaváltozom
aki szerelmet vall - 'megerőszakolom'
átvitt értelemben

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr451080918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása