vonzás - ezt meg kell értened.
a forrást, a forradást
a forradalmaim
könyörgéssé fajult büszkeségét
(polcokon összedőlt..)
szeretet is holmi illendőség.
a falak beszéltek, néhányan
összebeszéltek - reméltem értem -
hogy ne hordjam el másnak, s
minden kedvem
ne adjam csalóknak
örök történetem.
ha minden másnak vége van,
ez marad majd nekem.
az elmémen keresztet álltak elém a papok
és a krisztusok
és nekem a megvonás volt a bőség
a gondolat romantikája
az ábránd perverziója
téged szeretni - holmi illendőség
mégis felnövök hozzánk egyszer
szélben, az élet záporában
és a szivárvány szolíd szívében
az igéret hazug királynőjének tükrében
csak én. csak én vehettem észre,
hogy ellensúlyhoz a súlyom,
így lett hát:
senkinek, senkihez nem tartozom
csak a magamban zúgó forradalom
gerjesztő tompa ritmusa
engedte kimúlni igazam
mint egy ártatlan villám, a fában
ez a fa lettem és a fának virága..
takarítani kéne...
végig az Élet bűnét,
a mély-tengerek titkát,
a szemed hazugságát
látásom vonalát,
naív a
bűvös bűn: túlfényezett óperencia
új,bár hamis égre írt felhőkért
de, hiába ha közétek visszaváltozom
aki szerelmet vall - 'megerőszakolom'
átvitt értelemben
ellensúlyok
2009.04.22. 23:57 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.