köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

álarcosbál moll

2009.05.21. 21:26 hasy

Moszkva, fagyott komorsága
a rideg, végtelen nap éjjelén
A kreml palotái előtt fekvő
halottak száján csend üvölt,
végig, szerte a kietlen tájon.

ez, és a rémület visszhangja
keres túlélőt a élettelenben,
nem maradt más hátra, mint
az elmúlás- épp másik élet.

az élet a múlté,
a csend visszaért.
a remény álma
keres még a tájon,

de a nép halott.
dicső katonák ezrei - mit értek?
fegyverek vérébe fagyva mind.

de van még egy remény
amit még ér pár napsugár
egy közeli halál végében,
a dombon üvegkastély pihen.

Beton és gyémántok szürke
termeibe lépő szórt sötétség.
Meggyalázott halottak arca
vékony szálakon lóg a falon.                       Rendületlenül a hitben!

Kegyetlen fények szerte árnyékán,
csillogó mészkövek minden fájdalmán
pár, majd több fekete fátyol alján
kilépő szellem, gyilkos gondolatán.

A halottak arcát viselik,
az erkölcsnek halottjai
a maradtvilág mozgatói.

Ez volt az összes remény?
Ez volt az ismeretlen álom?

velejéig romlott ördögök palástja,
halottak rothadó arcain a múlt bűnei?
ez a pokol barátom: kín és fájdalom.

Egyszer még születhessek,
egyszer még érzések nélkül
kileszek éhezve a bosszúra.

Mert ismerem a halottakat.
Ismertem a kijavított gyönyört.
Ismertem a megőrjített zsenit.
Ismertem a családomat..

Köszönöm álarcos gyávák,
köszönöm, majd egyszer úgyis
..
megbosszullak világ!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr861143533

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása