köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

mosolygó bűneim alól

2009.07.08. 21:35 hasy

Ritkán gyónok. Elég nagy bűnnek számít ez a keresztény egyházban, még ha nem is súlyosak a bűnök még is csak megmegszegem a 10parancsolatot és elelvágom az írva feszített erkölcsi köteleket. A bűneimet 'mindig' sikerült magammal megbeszélnem és hellyel közzel kijavítanom vagy számomra lelkésszel felérő lelki társakban ültetem el a hamis magjait, a későbbi, szebb virágoknak. Sőt általában érvényesítem az egyszerű igazságot, ahogy tudok tanulok a hibákból, ennek ellenére persze gyakori a repeta, de az egy testilelkifáradság egy enyémnél egyszerűbb dimenzióba(n). Viszont nem tudok mit kezdeni pár visszatérő gondolattal, képpel és az ő munkáskezüket fogó lelkiismerettel. Bárhogy próbálnám ledolgozni ezeket az aprótündéreknek tűnő fiatal foltokat, semmit sem tudok tenni. Végül megfogalmazódott bennem egy számomra nyugtató és a legtöbb ember számára paradox igazság, hogy akármilyen rosszak is visszatérő gondolataim és a lelkiismeretem, mégis mindig valamiféle szeretettel és tapasztalni vágyó ragaszkodással kell rá gondolnom és még ha nem is kellene, ez így műküdik bennem (magától-magamtól).

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr681250243

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása