Ismét csapdába ejtettem valamelyik belsőmet, mert ha valaki tökéletes nem biztos, hogy szép is. Így nem gondolunk rá és többet alszunk rá mint lehetne. A szépség az, ami igazán kell és az ami a végletekbe vonz, de hogy ez a test vagy a lélek kívánsága, nem tudom. Őszintén hiszem, hogy a szépség pár csalfa lélek tükre, de nincs megnyugvás az inteligencia és a józan érvelések mentén. Egy idő után oda jutok, hogy a lelkem és a testem is a tükrök miatt ugyanazt a képet akarja, de a lelkemnek elég látni, a testnek keret is kell. A képek sokáig unalmasan lehettek gyönyörűek. A régi olasz mesterek minden részletet pontosan festettek, éppen ezért egy pillanatig sem tudok elgondolkozni rajtuk. Egy félkész kép, egy durva hiba sokkal izgatóbb az elmének, mint bármely reneszánsz vagy barokk remek. Újra az erdélyi freskó jut eszembe a három fejű Istenről, amolyan koedukált szentháromság Jézus, Isten és a nő. Gyönyörű titok.
optikaicsajódás
2009.07.13. 22:25 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.