Miért reggel fut rajtam át a rémület ujja,
furcsak kérdéseket miért tárgyal át újra.
Miértreggeljuteszembe: lehet hiába imádom-
újra hallom az ágyból azt a régtegnapi világot.
Miért lesz a lélek meztelenebb a testnél,
miért vacog úgy mikor az ágyról lelép.
míg cseng távoli rétek csendje fülünkbe,
szemünkről most veszi lánytenyerét a halál
óó kérlek- nincs nekem már arra időm mondja,
ez volt az utolsó értékes napi mondandója,
mert elmegy- a fény nem láthat minket,
a nap előtt nem állhatunk többet együtt.
Csak izguljunk, hogy a léptek kibírják a sminket,
amit amúgy utálok, mert kollégáknak,
a déli embertársaknak az ismeretlen pizzafutárnak
virít helyettem és még csak nem is azért,
mert én amúgy sem szeretem.
Szerencsére ez rajtam csak egy felvett szerep gondjabaja,
akik meg átérzik hát legyen tényleg a retikül baja.
Nekem a kelés utáni világgal van bajom,
ahol a kettőnél( a kelletténél.) többen vagyunk.
ez a világ és az elvárásai minden érzelmet könyörtelenül és mégis könnyeket visszafolytva nyom el. Nem tudom, hogy képes erre már a legmélyebb pontokon keresztül ugrálva.
és akkor még nem beszéltünk a hűségről egy szót sem, pedig abban van erő
sőt temérdek lehetőség, hogy újra emberek legyünk. egyetlen problémám van ezzel, de az komoly, hát el is kezdem: élhetünk e kapcsolatban szerelem nélkül? lehet e egy ilyen kapcsolatban erkölcsös gondolatokkal élni és erkölcsösen cselekedni? nem tudom.
reggel
2009.07.20. 16:12 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.