köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

reggel

2009.07.20. 16:12 hasy

Miért reggel fut rajtam át a rémület ujja,
furcsak kérdéseket miért tárgyal át újra.

Miértreggeljuteszembe: lehet hiába imádom-
újra hallom az ágyból azt a régtegnapi világot.

Miért lesz a lélek meztelenebb a testnél,
miért vacog úgy mikor az ágyról lelép.

míg cseng távoli rétek csendje fülünkbe,
szemünkről most veszi lánytenyerét a halál
óó kérlek- nincs nekem már arra időm mondja,
ez volt az utolsó értékes napi mondandója,
mert elmegy- a fény nem láthat minket,
a nap előtt nem állhatunk többet együtt.

Csak izguljunk, hogy a léptek kibírják a sminket,
amit amúgy utálok, mert kollégáknak,
 a déli embertársaknak az ismeretlen pizzafutárnak
virít helyettem és még csak nem is azért,

mert én amúgy sem szeretem.

Szerencsére ez rajtam csak egy felvett szerep gondjabaja,
akik meg átérzik hát legyen tényleg a retikül baja.
Nekem a kelés utáni világgal van bajom,
ahol a kettőnél( a kelletténél.)  többen vagyunk.
ez a világ és az elvárásai minden érzelmet könyörtelenül és mégis könnyeket visszafolytva nyom el. Nem tudom, hogy képes erre már a legmélyebb pontokon keresztül ugrálva.

és akkor még nem beszéltünk a hűségről egy szót sem, pedig abban van erő
sőt temérdek lehetőség, hogy újra emberek legyünk. egyetlen problémám van ezzel, de az komoly, hát el is kezdem: élhetünk e kapcsolatban szerelem nélkül? lehet e egy ilyen kapcsolatban erkölcsös gondolatokkal élni és erkölcsösen cselekedni? nem tudom.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr951267901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása