művész:
minden emberfeletti.
bocsánat!
nem lelkesítettél nagy, történelmi tettekre.
megbolondítasz és elveszed tőlem a józanság stabilrealitását.
jobban, mint bármely ópia és most azzal töltöm
az időmet, hogy csendesfájdalom/-mal/-nak dúdolom, amit nem értek
és éjjelnappal kopogtatok egy rövidet és kéthosszút a zárt ajtón, ahova
a végtelen értelmedet zártad be irigyen.
neked köszönhetem a jóleső érzést, ha az eszem elmegy a világból,
ha a lelkem darabjai felrobbannak, majd lefagynak.
Neked köszönhetem, hogy úgy halok majd megem, hogy tudom
én igazán szerettem, s bár szerelmem boldogtalan az én szerelmem álmokfutásomban.
levél Kierkegaardnak
2009.08.26. 23:32 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.