köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

napközbenállók

2008.08.21. 15:44 hasy

Elaludtam már megint a napom felét és az olimpián, ahol lehet kikapunk. Nem miattam, de legalább annyira szomorú vagyok, mint ha miattam történne az egész. Bubuval fogok találkozni, hogy feldobja a mostanában stagnáló rossz kedvem. Kezdek kiábrándulni magamból és folyton próbálom magamba szugerálni, hogy én ÉN vagyok. Mindeközben az oroszok már megint néggyel mennek. Bárcsak ott lennék. Inkább mégsem. Látszat rendet csinálok közben, hogy azért valami mégiscsak történjen velem ebbe a szomorkás mindenben. Még a földön heverő zoknijaim is szomorú fejet vágnának, mondjuk persze megértem őket. Ők csak egy zoknik a sok közül, de akkor hol vagyok most én, az ugyancsak egy a sokközül, de legalább egyediségre nyílt lehetőségekkel ülök semmit csinálva a bőrszékbe. Lezuhanyoztam, de nem nagyon változik semmi. Csak 3számmal arrébb ment a lejátszási lista. Megint hetes az oroszoknak és csak az eredmény jelző tartja a 4gólos hátrányt, mert elromlott. Rendbe teszem a pénztárcaként működő szakadt féldiákigazolvány tartót. 3gól a különbség. Izgulás van, hátha győzünk és hátha jobban leszek tőle, de 4gól. Most már végig blogolom a végéig. 5. Vissza öltözök semmibe, mert nagyon meleg van és a légkondi elnyomja a kommentátort, ami nem lenne baj, de csak ő tudja az eredményt és a zenét nem kapcsolhatom ki. 4. 3. Most ide jól nézne ki a következő, de már csak 6perc. Zsebe felé nyúl a játékvezető, hogy lapot adjon, de végül egy dupla kabbéval 2percre kiesett egy magyarlány a menetből. Zsebében tartja az ujjait és még így is hetes, hát őő. Most nem értek semmit, de megint 4. Az orosz edzőben többen fedezték fel a sorozatgyilkosok és perverzbohócok arcvonásait, de most megint ő örül, mert eldőlni látszik. 5perc 4gól és dupla emberhátrány, pálinger véd hatalmasat és csak a magyar szurkolókat hallani, néha néha beszűrődhet az itteni éltető kiáltások, amivel igazából magamat éltetetem. Feljöhetünk 3gólra, az utolsó 3percre. Mekkora góól. 21-18. A jobb felsőbe Ferling, a szőkített, de most így mindenki szép, bár kikapnak, ami nem javít ezen sokat. Kínai fickó töröl, de mindegy. Kihagytak egy hetest:) 21-18és persze egyből eladjuk a labdát, kb. teljesen jellemző, de mi támadunk közben. Hetes, nem áll az óra és 2!! Eldőlt. 3. és 30sec. 22-20. 25sec. Idő és 3másodpercünk van 2gólra. Végtelenül szimpatikus edző, ruszkik nem haza. Bronzmeccs korea ellen, de nem érdekel az már annyira. Szomorú maradtam mára, de még van esélyem felzárkozni emberbe, ha rendet rakok, elmegyek edzésra és nyugiba nem lövök le senkit.

1 komment

Címkék: kézilabda

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr97626195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

annapanka 2008.08.22. 11:24:12

Tényleg nyerhettünk volna, de majd legközelebb jobbak leszünk. Jó a blogod:P Puszi
süti beállítások módosítása