köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

22.10.08

2008.10.23. 00:02 hasy

Van egy lelki állapot, amit végül reggelre értem el. Kicsit nyomasztott az egész élet, ahogy omlik és persze a vészjóslóan magárólsemmitnemjelző világválság. Valahogy fura, semmilyen és mégis sejtető volt a közeg. Minden nyugodt volt, de mégis, mintha a következő pillanatban rám ugorna majd minden. Különös tekintettel egy szabad fogas és a lerágott fejű kutyapersely. Ma ünneplőben kell megjelenni az iskolában bárhol és ennek tulajdonképpen csak2kevésbé életveszélyes, csak pont idegesítő tulajdonsága van ahhoz képest, hogy nem civilbe vagy öltözve. Egy, hogy elég kényelmetlen. Kettő, hogy gatya kigombol, aztán ing kitűr, aztán trikó kitűr - gyengébbeknél, még az alsónadrágból is - és csak utána lehet pisilni. Átéltem, átgondoltam, kezet mostam. Ilyenkor lehet még az, hogy nagyon kényelmetlenül került vissza minden kivett dolog a nadrágodból vagy még lehet, hogy a csuklódon maradt pár csepp víz, ha jófej vagy és kezet mosol. Az a pár csepp tud az ingeddel össze tapadni és teljesen elrontani csukló kellemes délelőttjét. Ne beszéljünk róla. A lelki állapot javult, bár ehhez kellettek a tosokiáronversek, amiket szinte csemegéztem, bár szellemi mondanivalója több nyelv nemzetét szégyenítené meg.
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr61727488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása