Van egy lelki állapot, amit végül reggelre értem el. Kicsit nyomasztott az egész élet, ahogy omlik és persze a vészjóslóan magárólsemmitnemjelző világválság. Valahogy fura, semmilyen és mégis sejtető volt a közeg. Minden nyugodt volt, de mégis, mintha a következő pillanatban rám ugorna majd minden. Különös tekintettel egy szabad fogas és a lerágott fejű kutyapersely. Ma ünneplőben kell megjelenni az iskolában bárhol és ennek tulajdonképpen csak2kevésbé életveszélyes, csak pont idegesítő tulajdonsága van ahhoz képest, hogy nem civilbe vagy öltözve. Egy, hogy elég kényelmetlen. Kettő, hogy gatya kigombol, aztán ing kitűr, aztán trikó kitűr - gyengébbeknél, még az alsónadrágból is - és csak utána lehet pisilni. Átéltem, átgondoltam, kezet mostam. Ilyenkor lehet még az, hogy nagyon kényelmetlenül került vissza minden kivett dolog a nadrágodból vagy még lehet, hogy a csuklódon maradt pár csepp víz, ha jófej vagy és kezet mosol. Az a pár csepp tud az ingeddel össze tapadni és teljesen elrontani csukló kellemes délelőttjét. Ne beszéljünk róla. A lelki állapot javult, bár ehhez kellettek a tosokiáronversek, amiket szinte csemegéztem, bár szellemi mondanivalója több nyelv nemzetét szégyenítené meg.
22.10.08
2008.10.23. 00:02 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.