Mikor mi, de ma halottak, tegnap minden szentek napja. Két talán maradandó maradt meg, talán teljesen a tegnapi este nem biztos, hogy jellem építő fogalmaiból. Az születés ellentéte a halál, és nem az élete. Az menne tovább. A másik valami saját rajz. Nem érti senki, de így megmarad nekem. Nincs, és ma nem is volt erőm elmélkedni az életről és a halálról. De röviden, ha elmondhatnám nyíltan, amit gondolnék erről azt mondanám, hogy akik bánatukban sírnak rosszul teszik, hiszen ez egy biztos dolog. Persze vannak tragédiák, és ezekre jobb nem is gondolni. De ha az ember elfogadja azt, hogy szerette már nincs köztünk, akkor rájöhet arra is, hogy senki sem akarta, hogy miatta szenvedjenek. Nem is igazából a haláltól kéne félni, hanem a meg nem élt élettől. Szomorú szemmel mosolyogtam én is a misén. Gondoltam sok mindenkire, de nem igazán akartam semmit megváltoztatni. Foci meccs és 3-0ra nyertünk.. már az első percben gólt lőttem és a harmadik gólnál én adtam a gólpasszt. Nagyon örültem és néztem keveset sokat felfelé, hogy akikért még szomorkodtam most biztos örülnek. Együtt örülhettünk a napnak. Szép idő volt. Cukrászdában banános pitékkel ütöttül el az időt.. borzasztóan elfáradtam a nap végére. Egy törülközőben néztem végig minden idők legizgalmasabb befejező futamát, ahol a végén Hamilton nyert. Gratulál szerény blogom és a mai, olyan 71 olvasója is. (massának többet írtam volna). Már csak két lépcső sóhajtottam felfelé a nap legvégén a lefekvős rész előtt. Kiürítettem a már levett gatyám zsebeit. Megtaláltam a tegnapi rajzomat, tiszta popart, de erről majd holnap..
02.11.08
2008.11.02. 20:47 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.