Repülnék veled szél
és szárnyak nélkül.
Fény nélkül látnálak,
és nem ügyelek majd
arra, hogy te, vagy a
bárki-más nézve lát.
Életben ölelnélek
fennt, mint álmomban
lennt. Ösztönösen, s
terhetlenül. Szállhatnánk
majd így tovább. Nem
gondolnánk rosszra, s
néznénk előre a tenger
hullámaira. Szólsz majd,
hogy köszi jó volt..-
Leszállnál. A part mentén
tovább guggolva nézek
majd borzadva. Ferde
szájú mosolyon lefolyó
könnyektől várom majd
a fényt, mely ablakod
világítja.. de csönd,
Látom szép arcát,
keresztüllátok rajta.
"Se árnya se homálya".
Mosolyába temetve nézem
és vár majd helyettem
hideg időkre, amikor
én kérdem tőle, hogy
szabad-e egy táncra.
Bárhol, az apró réseken,
a fénylő tengeren, a
végtelen egekben és
álmaink csillagán apró
lépésekre, mert mással-
úgyse megy-nélküled.
schubertnek
2009.01.09. 15:41 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.