valamivel szebb nap ébredt az unott ég peremére. belül zord és félelmetes jelzővel ékelt sötét várt. péter még abban a bizonyos karosszékben ült, ahol nagyapja is azelőtt. kezét a karfára tette és kihúzta tüdejét. csigolyái végig ropogták a levegő halk dallamát, majd félve nyögött ki magának elég használt életet. péter őszintén szokott sóhajtani, így tette ezt most is. péter felsóhajtott, hogy -bárcsak! de egyet se félj péter. itt a világ. ez a világ, amelyben mindenki charles, és neked semmit sem kell tenned, azért, hogy péter maradj. lélegezz-, de aminél ennél fontosabb-élj őszintén. és ami még ennél is fontosabb, hogy élj őszintén önmagadhoz. tudj másnak fájdalmat okozni, csak azért péter, hogy hű maradj önmagadhoz. péter elhallgatott, majd égből rajzolt szikrázó szemével végig nézett a kietlenen és résnyit fordult a világhoz, melynek már régóta mesélni vágyott. mesélni vágyott angyalokról, amiket látott. csillagokról beszélne, melyeket folyton érez. melyeket csukott szemmel is lát. álmokról, melyek majd megtörténnek egyszer. felállt és lassú lépéseivel rezegtette meg a padlót. valójában persze nyekergett. a csendtől, és kortól megrepedt tükör szürke színeiből lopta ki sajátját, majd mélyen szemébe nézett. még mindig szikrázott, mintha csak.. mintha csak péter lelkének tükre lenne. ilyen ez a szem. ilyen a szem, melyek helyére csillagokat tettek, hogy ott ragyogjanak tovább. a szürke jellemek özönén, és az esőben tipogó árnyak is lássak majd mikor lenéznek, egészen a folyó partjáig.. hogy csak a döglött hal úszik az árral.
szürketükörben
2009.01.13. 19:10 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.