köszöntő

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban, talán mert szeretem a zenét. Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat. Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom. Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű. Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok. Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor. Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom. Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes. Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak. Közben elgondolkozom rajtad.. Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz? Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait? Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve. Hűséges vagy? nem érdekel.. mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradj önmagadhoz. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik. Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed? Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani: Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok! Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj, mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra, hogy miért is nincsenek magyarázatai. És így lett a jövőképem, valaki másfalán zölddel bekeretezve..

látod péter?

2009.01.14. 00:02 hasy

látod péter? ennyi az élet. egy gondolat, egy villanásnyi fény a sötétség végtelenségéből, ami egészen elképesztően jelzi a világ teendőjét. a sötétség végtelen, fény kell neki, a fényt meg színek alkotják. ezt jól jegyezd meg péter-mondja az a fiktív és kitalált igazság. péter értve biccent a tükörre, majd halvány mosollyal lépett a kövekről kövekre, susogott és magáról megfeledkezve táncolt az élet ritmusára. péter ott állt az esőben, táncolt, halvány mosollyal gondolt az elmúlt időkre. charles, charles, charles, charles nézte, mert tudjátok-kinemláttátok, hogy péter akkor és ott egy szín volt. őszinte színfolt a szürke szélben, fűbenfábanvilágban. amikor mindenhol csend lett, és csak tócsák maradtak, akkor érezte péter, hogy megérett arra a tudásra, ami a kezdetek óta benne él. péter lehajolt és bekötötte a cipőjét. szuszogott. kavicsokat rúgdosott magaelőtt és fényt csiszolt nyomdokain. mikor visszanézett jött csak rá, hogy mennyire egyszerű is a világ. más a fény, és más a világosság. becsukta az ajtót és álmában is élt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hasy.blog.hu/api/trackback/id/tr11875540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása