látod péter? ennyi az élet. egy gondolat, egy villanásnyi fény a sötétség végtelenségéből, ami egészen elképesztően jelzi a világ teendőjét. a sötétség végtelen, fény kell neki, a fényt meg színek alkotják. ezt jól jegyezd meg péter-mondja az a fiktív és kitalált igazság. péter értve biccent a tükörre, majd halvány mosollyal lépett a kövekről kövekre, susogott és magáról megfeledkezve táncolt az élet ritmusára. péter ott állt az esőben, táncolt, halvány mosollyal gondolt az elmúlt időkre. charles, charles, charles, charles nézte, mert tudjátok-kinemláttátok, hogy péter akkor és ott egy szín volt. őszinte színfolt a szürke szélben, fűbenfábanvilágban. amikor mindenhol csend lett, és csak tócsák maradtak, akkor érezte péter, hogy megérett arra a tudásra, ami a kezdetek óta benne él. péter lehajolt és bekötötte a cipőjét. szuszogott. kavicsokat rúgdosott magaelőtt és fényt csiszolt nyomdokain. mikor visszanézett jött csak rá, hogy mennyire egyszerű is a világ. más a fény, és más a világosság. becsukta az ajtót és álmában is élt.
látod péter?
2009.01.14. 00:02 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.