a kalapos majmok mindig is foglalkoztattak a műcsarnokban, egy fricska az úgynevezett álom tudóinak. csak elnyalt felhajtás, amolyan halottidézés egy élnadrágon. hát milyen a víz, ha nem sziklák között folyik, nem a földből ered vagy az égből esik- kérdeztem a művésztől, miközben a rólam készült képeket pörgettem filmmé. hát ezaz, a kalapos majom verejtéke. hirdetik magukat és, hogy a nőnek egy lélek is elég, mely összeforhat velem és egy kortárs halhatatlansággal. kérkönyörög, aranyos volt a lány a sarokban, láthatóan nem értette, nem is érdekelte és éhes volt. (felemás cipőt viselt, úgy zongorázott).. csak kár, hogy volt nála az a gondolat: erkölcsi szabadság nem létezik, ahogy az ember természete is kegyetlen, a szó legtisztább értelmében.
kérem, várjon
2009.07.03. 23:52 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.