A tó parton ülve lóg a lába vízbe. A rohadt életbe, de gyönyörű- gondoltam magamban /hangosan, hogy elfordult a szép arca, hogy az álmom végéig a fűben ülve várjam azt, hogy a víz felém csavarja vissza. Ő konoknak gyönyörű és egyedül ő érinthetetlen az érző köröknek. A legérzékibb jellem legérzéketlenebb vonalakkal ült ott a semmit nézve, a mindent tudva. Nézem és nem látom izgató kör vonalát, a nap rásötétítette vakítani, ölni tudó sugarát.
tavi rózsa + csali
2009.07.17. 13:36 hasy
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.